Vajon mit gondolnak rólunk azok az emberek, akik először találkoznak velünk? Milyen képet közvetítünk magunkról? Gondoljunk csak egy állásinterjúra, randevúra! Milyen fontos területei életünknek, és milyen gyorsan elronthatunk mindent. Ráadásul az emberek ugye kategóriákban gondolkodnak, és különösen szeretik a szélsőségeket. Gondoljunk egy nemrég megismert emberre! Ideges volt, esetleg felemelte a hangját is? Nyilván már szinte láttuk is magunk előtt, ahogy szegény feleségét hajánál fogva húzza lefele a lépcsőn.
Vagy talán szívélyes volt, mosolygott ránk, érdeklődött irántunk? Akkor lelki szemeink előtt azt láthattuk, ahogy mikulásnak öltözve kis árvákat ajándékoz meg utolsó félretett forintjaiból is.
Nyilván túloztam egy kicsit, de az első benyomás lényege pont ez! Életünkben először látunk valakit, nem ismerjük, fogalmunk sincs, hogy milyen ember is lehet, így kénytelenek vagyunk őt a rendelkezésre álló (igen kevés) információból "megismerni", ezért általánosítunk. Mindenki nézzen kicsit magába, és most gondoljon arra, vajon róla milyen kép alakul ki másokban? Elrontottunk valamit bemutatkozáskor, feszültek voltunk, mert pont aznap pusztult ki az akváriumunk? Sajnos ez az akvaristákon kívül az első találkozáskor senkit sem érdekel, így kénytelenek vagyunk ilyen helyzetekben magunkat megerőltetni.
Itt egy példa, pont egy ilyen szélsőséges helyzetre: a család elvesztette az édesanyát, az apa egyedül maradt három gyerekkel. Épp a temetésre mentek, és mivel az apa nem érezte magát elég erősnek ehhez, indulás előtt megivott egy kupica pálinkát. Útközben találkoztak egy hölggyel, akinek megzavarták reggeli sétáját, és méltatlankodni kezdett, hogy egyesek már ilyenkor is isznak. Ezzel az apa bekerült az iszákosok kategóriájába a hölgy fejében, és onnan minden valószínűség szerint soha többet nem is kerül ki.
Ez a kis szösszenet is bizonyítja, hogy mennyire kevés energiát fektetünk a körülöttünk levő világ megismerésébe. A családról lerítt, hogy temetni mennek, és elég gyorsan megállapíthatóvá vált az is, hogy kit. De a hölgy nem volt hajlandó idejéből és energiájából ezeknek a tényeknek a tudomásulvételére áldozni. Nem is várhatjuk el tőle, mint ahogy tőlünk sem várhatja el senki, hogy a megismerést mindenkinél újra és újra elkezdjük. Hasonlít valakire, hordoz magán rasszjegyeket, esetleg kopasz és kigyúrt? Már rá is húztuk saját kis sémánkat, de erről majd egy másik témában inkább.
Pontosan ezek miatt a dolgok miatt kell különösen nagy gondot fordítanunk az első benyomásra. Amennyiben itt elrontunk valamit, később már borzasztó nehéz lesz kijavítani. Tehát mindenki erőltesse meg magát arra a tíz percre, egy órára, amíg egy új emberrel ismerkedik, igyekezzen legjobb formáját hozni mindig, és ezáltal minden valószínűség szerint boldogabb lesz az élete is.
A kedvező első benyomás taktikáit a közeljövőben (este vagy holnap) megjelenő posztunkban fejtjük ki, mivel jelen írás már feszegeti egy poszt határait.
A végére pedig az abszolút jótanács: Be Happy!
