Akkor most hogyan is tegyünk pozitív első benyomást újdonsült ismerősünkre, az interjúztatónkra, a randinkra?

Az előző posztban tisztáztuk, hogy az első benyomás rendkívül meghatározó és kritikus élmény, mely alapján bekerülünk a "jók" és a "rosszak" kategóriájába az adott személy világnézetében. De hogy legyünk jók?

Nos, egy ilyen helyzetben négy fő viszonyítás van: hogy érezzük magunkat az adott helyzetben, mit érzünk beszélgetőpartnerünk iránt, mit érez irántunk a partner, és végül, hogy érzi magát a partner.

Az emberek többsége, ha nem erőlteti meg magát, akkor arra fog koncentrálni, hogy ő hogyan érzi magát a beszélgetés közben. Ha ezen túljutott, akkor pedig azon kezd el gondolkozni, hova tegye beszélgetőpartnerét, tehát megpróbálja kategorizálni a másik személyt. Eldönti, hogy társasága kellemes-e, szimpatikusnak találja, stb.

Annak viszont, aki pozitív első benyomást akar tenni, a harmadik és a negyedik kérdést kell szeme előtt tartania. Akár hisszük, akár nem, a velünk szembe ülő is a saját érzésein gondolkozik, akárcsak mi tesszük. Segítsünk hát neki, gondolkozzunk mi is az ő érzésein! A beszélgetés végén, ha megfelelően koncentráltunk rá, azt fogja érezni, hogy milyen kellemes társaság vagyunk.

Biztos mindenkivel megesett már, hogy szóba elegyedett egy ismeretlennel, és meglepődve tapasztalta, hogy milyen szórakoztató ember, mennyire jól el tudott vele beszélgetni. Csak azt nem szoktuk észrevenni, hogy tulajdonképpen azért volt ennyire jó a beszélgetés, mert minket beszéltettek, partnerünk felőlünk érdeklődött, kérdéseket tett fel nekünk, és meghallgatta a válaszainkat.

Tehát attól lett jó társaság az ismeretlen, hogy hagyott minket beszélni, sőt, bátorított is! Ez egy igazán egyszerű dolog, legközelebb mi is kipróbálhatjuk, és nem fogunk csalódni (persze, csak ha mértékkel csináljuk).

Ann Demarais és Valerie White Első benyomás című könyvükben, melyre még hivatkozni fogok, négy ún. "társas ajándékot" ír le, melyekkel jobb színben tűnhetünk fel ismeretlenek előtt. Ezek a következők:

Elismerés

Gondoljunk csak bele, mennyire kedveljük azokat az embereket, akik önzetlenül, mindenfajta érdek nélkül elismerésben részesítenek minket! Mennyire szomjazzuk tőlük az elismerést! Nos, a jó hír az, hogy minket is ugyanennyire megszerethetnek egy-két jól időzített, de persze nem átlátszó és álságos elismerés, egy-két érdeklődő kérdés után. Elismerést adni pedig senkinek sem fáj, mégis gondoljuk csak át, milyen ritkán ismerünk el valakit! Pedig ez a népszerű emberek egyik legnagyszerűbb és legegyszerűbb eszköze.

Közös témák

Különösen az első találkozáskor van rajtuk hatalmas szerep. Közös témákkal tudunk kapcsolatot teremteni, kiindulópontot biztosítani egy jó beszélgetéshez. De hogyan kezdjünk hozzá? Nos, ha ezt a blogot megtalálta a kedves olvasó, nyilván nem okoz számára különösebb nehézséget megkeresni valakit valamilyen közösségi oldalon, és egy kicsit "felkészülni belőle" a találkozás előtt. Állásinterjúk egyik különösen hasznos fogása ez.

A közös témák lényege az, hogy igyekszünk egy csoportba kerülni újdonsült ismerősünkkel, megpróbáljuk feloldani az "idegen" szerepét, és közös tulajdonságokat, véleményeket, viszonyítási alapokat keresünk.

Vidám pillanatok

Nevetni mindenki szeret. Azokat az embereket, akik megnevettetik, szintén mindenki szereti, épp azért, mert hozzásegítik őket a vidámsághoz. Természetesen nem kötelességünk vicceket mesélni, de a mosoly azért sosem árt.

Új ismeretek

Közös jellemzőnk, hogy kíváncsiak vagyunk. Szeretjük az új és érdekes tényeket (lásd Brit Tudósok), és azokat is megkedveljük, akik ilyenekkel szórakoztatnak minket. A mérték, mint az előző "társas ajándéknál", itt is rendkívül fontos.

Természetesen nem kötelező a fenti felsorolás összes tagját ellőni egy beszélgetésben. Ezek csak vezérfonalakként szolgálnak, segítenek szórakoztatóbb és jobb társasággá válni. De minden beszélgetés után tegyük fel magunknak a kérdést, hogy melyike(ke)t, és mennyit kínáltunk fel ezekből az ajándékokból beszélgetőpartnerünknek, és cserébe mennyit kaptunk.

Ennyit mára az első benyomásról, aki még behatóbban szeretné tanulmányozni a témát, annak: Ann Demarais-Valerie White: Az első benyomás című könyvét feltétlenül ajánlom, továbbá a blogon is lesz róla még szó.

A lehető legjobb benyomás tétele érdekében pedig még véletlenül se felejtsünk el mosolyogni!